Sok eszköz története a Unix-alapú rendszerekig nyúlik vissza. Ezeket eredetileg nagy mainframe számítógépekre írták.
A lyukkártyás számítógépek korában újdonságnak számított, hogy ezek a rendszerek olyan rendszerhéjjal (shell) rendelkeztek, amely parancssoros kezelőfelületet biztosított. Ezeket elektromos írógépekkel (TeleTYpewriter, TTY) vezérelték. Több, manapság is használt kifejezésnek az eredete itt keresendő: ezért pl. az új sor beszúrásához használt karakterek neve a kocsi vissza (carriage return, \r) és a soremelés (line feed, \n).
Fontos. A napjainkban elterjedt operációs rendszerek különböző módon reprezentálják a sortörést: Linuxon \n, Mac OS-en \r, míg Windowson \r\n.
A Unix-alapú operációs rendszerek közé tartozik több szerver operációs rendszer (pl. a HP Unix és a hszk ural2-n futó Solaris), a Mac OS, az iOS és a Linux kernelre építő rendszerek.
A Unix filozófia olyan fejlesztési alapelv, amely azt célozza meg, hogy kis méretű, jól használható szoftverek készüljenek, amelyek egy jól körülhatárolt célfeladat megvalósítására alkalmasak. Ezek a programok legtöbbször szöveges bemenetet olvasnak és szöveges kimenetet állítanak elő. Az egyes programok csővezetékeken (pipes) keresztül kommunikálnak.
A csővezetékek kitalálója így foglalta össze a Unix filozófiát: "This is the Unix philosophy: Write programs that do one thing and do it well. Write programs to work together. Write programs to handle text streams, because that is a universal interface."
A Unix filozófia gyakran visszatérő tervezési alapelve a szerszámosládánkban található szoftvereknek.
Napjainkban sok operációs rendszer épít a Linux rendszermagra, azaz a Linux kernelre. A Linux-kernel sokoldalúságát bizonyítja, hogy különböző verziói megtalálhatók a szuperszámítógépektől kezdve a laptopokon keresztül a hordozható okoseszközökben és különböző szenzorokban.
A szoftverfejlesztés során a Linux leggyakrabban mint szerver operációs rendszer kerül elő. A különböző Linux operációs rendszereket disztribúciónak (distribution) nevezik, ezek száma mostanra több százra tehető. A disztribúciók között felhasználói szempontból a legfontosabb különbség a használt csomagkezelő rendszer és a grafikus felhasználói felület típusa (vagy a grafikus felület hiánya). Szerencsére néhány disztribúció ismeretében a legtöbben könnyen elboldogulhatunk. A legfontosabbak:
- Debian (Ubuntu, Mint)
- Red Hat (CentOS)
- Slackware (Fedora)
- Arch
- Gentoo
Egyszerű használhatóságának és jó támogatottságának köszönhetően az Ubuntu mára széleskörűen elterjedt, nagyon sok felhőalapú szolgáltatás alapértelmezettként ilyen operációs rendszert telepít a virtuális gépekre.
Az Ubuntu asztali számítógépekre is telepíthető, különböző ablakozó felületekkel. Az "alap" Ubuntu a Unity, az Ubuntu GNOME a GNOME, a Mint a Cinnamon, a Kubuntu a KDE, a Xubuntu az XFCE felületet tartalmazza. Az Ubuntu természetesen telepíthető virtuális gépként is -- ekkor érdemes valamelyik kevésbé erőforrásigényes ablakozó felületet (pl. XFCE) használni.
A Linux rendszereken a leggyakoribb a Bash (Bourne Again Shell) rendszerhéj. A Bash egy magasszintű programozási nyelvet nyújt, amellyel kifejezetten összetett (bár gyakran nehezen olvasható és karbantartható) szkriptek készíthetők. A bemutatott példákat mind Bash shellen futtattuk, de a legtöbb módosítás nélkül működne más shellen is (ksh, zsh stb.).
Az egyik legfontosabb parancs a man, amellyel az egyes szoftverek felhasználói útmutatóját (manual) nézhetjük meg. Keresni a / gomb lenyomása után tudunk, a találatok között az n billentyűvel lehet léptetni. Kilépni a q billentyűvel tudunk.
Míg régen gyakran a "man page" alapján kellett egy szoftver működését megismerni, manapság általában könnyebb rákeresni az interneten a megoldandó problémára vagy hibaüzenetre.
Az egyes parancsoknak saját súgójuk is van, ami leggyakrabban a --help kapcsolóval érhető el. Ez gyakran tömörebb és érthetőbb a man paranccsal kapott oldalnál.